Jelenleg is azon gondolkozom hogyan meséljem el a történetem. Sajnos édesanyám már elhunyt, de még mindig élénken élnek bennem szavai amiket akkor mondott mikor én kérdeztem. Minden egyes momentumra, mondatra emlékszem amit mondott nekem, mikor elmesélte érzéseit, tapasztalatait születésem után.

Egy fiúgyermek után szerettek volna egy lányt is. Ez lennék én. Egy kívánság beteljesülése.

Hatalmas előkészületek és rengeteg várakozás előzte meg érkezésem. Mégis mikor megszülettem, csalódást okoztam mindenkinek. A bátyám ekkor még csak négy éves volt, de még ő is felfogta, hogy nem normális amilyen én vagyok. Ahogy édesanyám mesélte:

„Azt mondta nem akarja, hogy egy „ilyen” legyen a testvére. Üvöltött, hogy vigyünk téged vissza oda, ahonnan hoztunk. Rettentő nehéz volt megmagyarázni neki hogy ez nem így működik.”

Ezek a szavak nem hangzottak volna el, ha az orvostudomány olyan fejlett lett volna, mint manapság. Ha meg tudták volna állapítani, hogy „ilyen” leszek, akkor lehet, hogy meg sem születek. Lehet, hogy szüleim még születésem előtt megöltek volna.

Mások szerencsétlensége volt az én szerencsém. Az orvoslás fejlődésével sok embert megmenthetünk, de akkori fejletlensége miatt lehetek most itt, hogy leírjam nektek történetem.

Mint mondtam, Lili vagyok. Én fogom neked bemutatni az én életem, ami sosem volt egyszerű. 1994-ben megszülettem édesanyám hatodik gyermekeként.